Ha egyszer tény, hogy az ország nem tud mindent megvenni és megadni a betegeknek, mi alapján dönthető el, hogy az egészségügyben mire költsünk és mire ne? Keményebben fogalmazva: kire költsünk és kire ne? A Rákgyógyítás magazin erre a kérdésre várt választ orvosprofesszortól, közgazdásztól, bioetikustól és egészségbiztosítási vezetőtől – s kíváncsiak vagyunk az Önök véleményére is.
Miközben az orvostudomány évről-évre újabb módszerekkel és gyógyszerekkel áll elő, amelyekkel a korábbinál jobb életkilátásokat és életminőséget képes biztosítani a betegeknek, világszerte egyre nagyobb gond az ellátás finanszírozása. Magyarországon is napi probléma az egészségügy válsága, ezt a betegek és családtagjaik is a saját bőrükön érzik, hiszen folyamatosan szembesülnek az ambulanciák zsúfoltságával, a kórtermek állapotával, az orvosok és ápolók leterheltségével, a gyógyszerekhez való hozzájutás korlátozottságával, a térítési díjak drágulásával.
– Mennyi pénzt adjunk egy emberéletért? – teszi fel az alapkérdést dr. Gulácsi László közgazdász, a Corvinus Egyetem Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának docense. Azért fogalmaz így, mert amint mondja, nem az a kérdés, mennyit ér egy emberélet, hanem az, hogy az ország, ahol élünk, mennyit tud érte kifizetni.
A legtöbbször erről nem beszélünk nyíltan, pedig ezek napi szintű kérdések a betegellátásban. Ha egy betegnek egy 5 millió forintba kerülő gyógyszeres terápiával meg lehet hosszabbítani az életét 5 évvel, akkor azt kigazdálkodjuk-e a közösből? Erre talán még egyértelmű választ remélhetünk. De mi a helyzet, ha egy 5 millió forintos kezeléstől az várható, hogy a beteg 5 hónappal él tovább? És ha csak 5 hetes a túlélési előny, netán 5 napos? Hol a határvonal, amíg még magától értetődő az igenlő válasz, s mikortól lehet nemet mondani? És ki mondjon nemet?
1/5 Mennyi pénzt adjunk egy emberéletért?
2/5 Ütköznek az érdekek
3/5 Mennyit költsünk az egészségügyre?
4/5 Orvosok két tűz között
5/5 Rangsorolják a kezeléseket