Sok dohányos vélekedik úgy, hogy ha akarná, bármikor abba tudná hagyni a cigarettázást. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez nem így van, a többség időről-időre visszaesik, okot ugyanis mindig lehet találni arra, hogy valakinek miért "muszáj rágyújtania." Pedig van ok elég a füstölés abbahagyására: a dohányosoknak sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy az onkológiai osztály betegei között tudhassák magukat.
Klasszikusan a tüdőrákot tulajdonítják a dohányzásnak, ami természetesen igaz is, a légzőrendszerüket folyamatosan károsítók között mintegy negyvenszerese a kockázata a tüdődaganatnak. (A rák a környezeti ártalmak vagy más tényezők miatt előfordul nemdohányzókban is, ám a tüdőrákosok többsége dohányos.) A tüdőrák mellett a szervezetbe adagolt méreganyagok a fej-nyaki régió rákjait (szájüregi daganat, garatrák, gégerák) épp úgy növelik mint a gyomorrákot vagy húgyhólyagrákot, hiszen a vérárammal a káros anyagok az egész szervezetbe eljutnak – s akkor még csak a daganatos betegségekről beszéltünk.
A tendencián az sem segít, ha valaki azzal nyugtatja magát, hogy alacsonyabb kátrány- és nikotintartalmú light cigarettát szív, mivel annak a füstjében épp úgy jelen van több száz rákkeltő méreganyag. Nem véletlen, hogy vannak országok, ahol betiltották ezeket a megtévesztő elnevezéseket, sőt a fogyasztók megtévesztése miatt kártérítési pereket helyeztek kilátásba.
A leszokás nem könnyű, tapasztalhatta ezt már minden dohányos vagy cigarettázó ember hozzátartozója. Ha valaki el is szánja magát a káros szenvedéllyel való szakításra, gyakran csak ideig-óráig sikerül távol tartania magát a cigarettától. Idegeskedés, magányosság vagy társaság, bánat vagy öröm, bármi lehet indok az újrakezdésre, ami klasszikusan a "csak egyetlen szálat" kijelentéssel kezdődik.
Amint arról a Weborvos beszámolt, az amerikai Duke Egyetem Orvosi Központjának kutatása szerint egy ex-dohányos már attól is késztetést érez hogy rágyújtson, ha másokat dohányozni lát. Úgy tűnik ez minden, ami már önmagában elég lehet a leszokás meghiúsításához. Az aktívan dohányzók, a 24 órája nem dohányzók, és a dohányzásról leszokottak agyának működését funkcionális MR segítségével vizsgálták, és a bekövetkezett változásokról aktivitási térképet készítettek.
Joseph McClernon, a Duke egyetem pszichiátriai és magatartástudományi tanszékének professzora szerint a segítség nélküli leszokási kísérletek mindössze 5 százaléka sikeres, és jár tartós absztinenciával. A legtöbb dohányos elbukik, és újra füstölni kezd. Jelentősen fokozódó agyi aktivitás volt látható a leszokóban lévőkben, amikor a kísérlet részeként dohányzókról készített fotókat mutattak nekik. A kutató szerint ez annak a jele, hogy a dohányzás abbahagyása érzékenyíti az agyat a dohányzó magatartásra.
A dorsalis striatumnak nevezett agyi terület aktivitása különösen megemelkedett: ez a terület felelős a szokások bevésődéséért, s az olyan automatikus cselekvésekért, mint a fogmosás vagy a biciklizés. Joseph McClernon szerint, ha az ex-dohányosok a dohányzó magatartással találkoznak, akkor az agy ezen részének aktivitása fokozódik, s ez automatikus válaszreakciókat indít.
A helyzet azért nem reménytelen. Magyarországon is számos lehetőség adódik az önsegítő csoportoktól a gyógyszeres támogatásig arra, hogy valakit megerősítsen elhatározásában, illetve annak véghezvitelében. A legfontosabb, hogy a cigarettázónak valóban és őszintén akarnia kell leszokni. Nem feltétlenül magát a leszokást önmagában kell célként kitűzni, azt eszköznek is lehet tekinteni egy életünkben fontos cél, az egészség, a családunkkal való törődés vagy akár a megspórolt pénzen egy évenkénti külföldi tengerparti utazás kedvéért. Nem szabad hazardírozni, s megvárni azt, hogy egy rosszindulatú daganatos betegség diagnózisa adjon lökést az egészséges életmód irányába.
Kapcsolódó cikkek:
SOS segítség, hogy ne füstöljön tovább
Dohányzás: 19 percenként egy halott
A light cigi is erős méreg
Perelhetik a light cigaretták gyártóit
Egyre fiatalabbak a tüdőrákosok, több a nőbeteg
1/1 
