Szinte nincs olyan beteg, aki akár csak egyszer is találkozott volna a patológussal, aki a szövettani leleteit megvizsgálta és értékelte, pedig a diagnózis sorsdöntő mind a választható daganatellenes kezelések, mind a betegség kilátásai szempontjából. A közvélekedéssel ellentétben a patológusokat ma munkájuknak már csak egy része köti a boncteremhez. A daganatok, a tumoros vagy tumorgyanús szövettani minták, sőt az egyes sejtek vizsgálata sokkal részletesebb, mint korábban volt: egyre több fontos faktort tárnak fel, a sejtszintű vizsgálatok egyre inkább a napi rutin részévé válnak világszerte. A patológusok tehát – a klinikai onkológushoz, a sebészhez és a sugárterápiás szakemberekhez hasonlóan – a rákbetegek kezeléséről döntő szakértő orvoscsoportok, az onkoteamek oszlopos tagjai.
1/4
- Egy szövettani vizsgálat eredménye olyannyira sorsdöntő befolyással bír egy beteg további életkilátásaira, hogy e lelet nélkül semmilyen onkológiai kezelést nem lehet elkezdeni – érzékelteti a patológiának a mai betegellátásban betöltött szerepét dr. Francz Mónika, a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórház patológus osztályvezető főorvosa. Magyarázatként hozzáteszi: az utóbbi időszakban rendkívüli mértékben kibővült a szövettani leletek információtartalma. Ma már sok olyan szakmai értékelés történik, amely alapvető kihatással van az onkológusok döntéseire, amikor a leleteket áttanulmányozva azt mérlegelik, hogy egy adott betegük számára várhatóan melyik terápia lesz a leghatékonyabb.
– Régen például egy emlőrák vizsgálata gyakran abból állt, hogy a műtét során eltávolított emlőben megkerestük a daganatot, s az el-készült öt-hat metszet alapján annak csupán a szöveti típusát határoztuk meg egy néhány soros leletben. Napjainkban egy emlőtumort tartalmazó műtéti, majd szövettani preparátumról két-három oldalas leletet írunk. A feldolgozás során nem ritka, hogy egy mintából húsz-negyven, sőt akár hatvan metszet is készül – hoz konkrét példát Francz Mónika a vizsgálatok kiterjedtségére és részletességére.