Egészségügy: kicsorbult bizalom
Bodrogi Gyula azt mondja: a családjának „szerencsés vérvonala” van, mert nem kellett rákkal szembenézniük, igaz, más betegségek miatt mind látogatóként, mind betegként jócskán kijutott neki is a kórházakból.
– Ha locsolni akarom a kertet, elég ha egy nagy kancsó vizet megiszom és kiállok a virágágyások közé: úgy körbe vagyok lyuggatva, hogy ideális öntözőberendezés lennék – üti el egy hasonlattal a téma élét a színművész.
– Három lyukat egy sérvműtétnek köszönhetek, amikor egy hálót tettek be a hasfalam megerősítéseként, egyszer pedig vesekő miatt operáltak. Na azt a vesegörcsöt nem kívánom az ellenségemnek se – fordítja komolyabbra a szót Bodrogi Gyula. A színészt máskülönben jó egészséggel áldotta meg sorsa, egyedül magas vérnyomására kell gyógyszert szednie, rendületlenül tud dolgozni. Ha teheti, a tiszta levegőn tölti szabadidejét, s ugyan nem diétázik, de nem is eszik sokat, odafigyel a higiéniára, s eljár a kontroll vizsgálatokra.
Bodrogi Gyula úgy látja, hogy sokszor éppen a betegségtől való félelem gátolja meg abban az embereket, hogy megelőzzék a rettegett kórokat: tartanak attól, hogy kiderül valami, ezért úgy tesznek, mintha attól, hogy nem mennek el a vizsgálatokra, nem érhetné őket baj. Az egészségügybe vetett bizalom is csorbult, amiért szerinte a terjengő téveszmék mellett a szakemberek nyílt vitái is okolhatók – elég csak az influenza ellenes védőoltásokra gondolni, amikor a laikus ember csak kapkodta a fejét, s nem tudta eldönteni melyik professzornak higgyen. Ez pedig más szakterületen is előfordulhat.
1/4 Bodrogi Gyula és Garas Dezső a prosztatarák ellen2/4 Ismerős ismeretlenek3/4 Egészségügy: kicsorbult bizalom4/4 Mindenki csak a maga bölcse lehet 
