Kórház helyett otthon is segítheti szakképzett ápoló a gondozást
Szakképzett ápoló vagy gyógytornász nemcsak a kórházban, hanem a beteg otthonában is rendelkezésre állhat, ha szükség van szakszerű segítségre. A házi ápolás nem egyenlő a végstádiumú betegek házi hospice ellátásával. Ez a társadalombiztosítás által támogatott szolgáltatás szakmailag indokolt esetben a műtéti lábadozás időszakában éppúgy igénybe vehető, mint tartósabb megbetegedés esetén, amikor a beteg nem tud eljutni ambulanciára, de nem feltétlen indokolt a kórházi bennfekvése. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazin otthonápolási szolgálatok vezető szakembereit kérdezte tapasztalataikról. Összeállításunkban az aktuális szabályozási kérdéseket is sorra vesszük.
1/5
– Elvileg az otthoni szakápolási szolgáltatások teljes lefedettséget biztosítanak az országban, azaz a kórházi ellátáshoz hasonlóan minden rászoruló betegnek hozzá kellene jutnia ehhez a társadalombiztosítási ellátási formához is. A legtöbbször a betegek vagy az orvosok információhiánya az oka, hogy nem kapja meg mindenki e háttértámogatást azok közül, akiknek a leginkább szükségük lenne rá – ad tömör látleletet Schaffer Judit, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke. Gyorsan azért hozzáteszi: minden igényt nem is tudnának kielégíteni, mert minden területre lakosságszám arányosan meg van határozva, hogy mennyi vizitet fizet ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP).
Az otthoni szakápolást jellemzően magánszolgáltatók – ritkábban önkormányzatok, alapítványok, egyesületek – végzik, a kollégák között szakápolók, gyógytornászok, fizikoterápiás asszisztensek, olykor logopédus található. Sokan kórházi, klinikai munkahelyük mellett, másodállásként vállalnak otthoni ellátást. A szolgálatvezetők is szeretnek olyan nővérekkel dolgozni, akik mögött intézményi háttér áll, mert a kórházi szakápolók folyamatos gyakorlatban vannak, ismerik az orvosokat és a szakmai újdonságokat is.