A gyógyszeres kezeléseknél kemoterápiáról és hormonterápiáról beszélhetünk leggyakrabban, de a gyógyszeres kezelési formák közé tartoznak a biológiai válaszmódosító kezelések is. A daganatos sejtekre ható gyógyszerek fejlesztése az elmúlt két évtized orvostudományának fontos eredményei közé tartozik, s a daganatgátló szerek fejlesztése teszi lehetővé azt, hogy számos, korábban gyorsan halálhoz vezető betegséget gyógyítani lehessen, illetve a betegek életét meg lehessen hosszabbítani, s a páciensek az így kapott hónapokat-éveket elfogadható életminőségben, jó általános állapotban tölthessék.
Hormonkezelések
A hormonkezelések során általában a szervezetben termelt hormonok hatásait gátolják. A biológiai kezelések felerősítik a szervezet saját, rák elleni védekező rendszerét. A hormonokat tabletta vagy injekció formájában jutatthatják be a szervezetbe, alkalmazásuk célja lehet adjuváns kezelés, neoadjuváns kezelés illetve áttétes betegeknél palliatív kezelés.
A hormonkezelés hatása általában lassan, hetek alatt épül fel, és a szervezetből is lassabban ürül ki, mint a citosztatikumok. A hormonkezeléseket leggyakrabban a nemi szervek megbetegedéseiben (emlő és petefészekrák, prosztata daganat) alkalmazzák.
Immunterápia
Egyelőre kevésbé elterjedt, s elsősorban kis kiterjedtségű tumorok esetén alkalmazható módszer az immunterápia, amely során a szervezet saját védekező rendszerének erősítésével, illetve felhasználásával igyekeznek a daganatos sejtek visszahúzódását serkenteni. Az immunterápia lehet aktív és passzív.
Aktív terápia esetén a páciensnek saját rákos szöveteiből vesznek mintát, s azok felhasználásával készítenek oltóanyagot, amelyet – védőoltásokhoz hasonlóan – a szervezetbe visszajuttatva próbálják azt elérni, hogy az immunrendszer maga is felismerje a daganatos sejteket, s próbáljon küzdeni ellenük.
A passzív immunterápia során olyan anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyet az immunrendszer maga is használ, azaz erősítik az immunrendszert. Az immunterápia kiegészítő eljárás, leginkább a műtét vagy másfajta kezelések után a szervezetben rejtőzködő módon visszamaradt daganatos sejtek elpusztításában lehet szerepe.
Biológiai válaszmódosítók
A hagyományos kemoterápiás gyógyszerek a daganatsejtek kontrolltvesztett osztódását gátolják az információs örökítőanyagnak, a DNS-nek, s az osztódást segítő különböző sejtalkotó részeknek a roncsolása révén.
Ezen kemoterápiás szerek számos mellékhatást váltanak ki, hiszen az emberi szervezet egészséges, saját magukat sejtosztódással megújító szöveteit is károsítják. Kézenfekvő megoldást nyújthat olyan gyógyszerek kifejlesztése, amelyek csak a daganatsejtekre jellemző alkotó részeket felismerve fejtik ki hatásukat, ezáltal megkímélve az egészséges szöveteket.
A biológiai válaszmódosítókként elnevezett célterápiák kutatása során számos olyan fehérjét sikerült azonosítani, amelyek kizárólagosan vagy legalább lényegesen nagyobb számban jelennek meg a daganatsejtek felszínén, céltáblát képezve esetleges terápiás szer részére. Több olyan sejten belüli fehérjét is leírtak, amely a sejtosztódást serkentő jeleket közvetíti a sejtmagba, ahol is az osztódás előkészítése zajlik. Ezeket az „átjátszó állomásokat” kiiktatva a kóros sejtosztódási folyamatot is gátolni tudjuk.
A daganat sejtek ahhoz, hogy fennmaradhassanak saját vérellátást kell, hogy kifejlesszenek. Számos új daganatellenes szer a ráksejtek vérellátásának kifejlődését akadályozza meg. Ilyen „angiogenézist gátló” szerekkel biztató eredmények születtek, legfőképp az előrehaladott vastagbél, emlő és vese daganatok gyógyításában.
1/7 Hormonkezelések, immunterápia, biológiai válaszmódosítók
2/7 A kemoterápia alkalmazása
3/7 A kemoterápia célja és a kezelés típusai
4/7 A kemoterápiás készítmények szervezetbe juttatása
5/7 Mellékhatások I.: biológiai háttér és általános panaszok
6/7 Mellékhatások II.: hajhullás, hányinger, konkrét tünetek
7/7 Mellékhatások III.: kísérőbetegségek megjelenése
1/7 
