Először sikerült kimutatni, hogy a kromoszómák végeinek fiatalkorban mért hossza szorosan összefügg a várható élettartammal. A madarakon végzett vizsgálat eredményeinek egy része az emberre is kivetíthető.
Egy közelmúltban bejelentett eredmény szerint az örökítőanyag, a DNS vizsgálatából már az élet korai szakaszában jól megbecsülhető egy adott egyed várható élettartama. A Glasgow-i Egyetem kutatói a kromoszómák végein elhelyezkedő speciális szakaszok, az úgynevezett telomérák hosszát megmérve jutottak erre a következtetésre. Amint arra az
Origo cikke kitér: bár a vizsgálatokat madarakon (zebrapintyeken) végezték, emberre való részleges kivetítése is indokolható azon az alapon, hogy igen konzervatív, azaz az evolúció során alig változó biológiai jellemzőről van szó.
Molekuláris homokóraA telomérák olyan DNS-szakaszok, amelyek a kromoszómák végeit védik a kopástól és töredezéstől. Ez ahhoz hasonlítható, ahogy a cipőfűző végére illesztett műanyag henger megakadályozza az anyag szétfoszlását. Erre a védelemre minden növénynek, gombának és állatnak, így az embernek is szüksége van (mert a baktériumokkal ellentétben, amelyeknek a DNS-e zárt kör alakú, a mi örökítőanyagunk egyenes DNS-molekulákból áll, ezért fokozottan sérülékeny).
Minden sejtosztódás alkalmával elvész egy kevés a telomérákból, vagyis a "védőkupakok" fokozatosan kopnak az élet során. Ezért a telomérák "molekuláris homokóraként" működve meghatározzák a sejtek maximális élettartamát: amikor már kritikus mértékben megrövidülnek, a sejt nem képes tovább osztódni vagy elpusztul.
Először mérték az egész élet soránMindezt már eddig is tudták a kutatók, de most először a telomérák hosszát több egyed teljes élettartama alatt (korai életszakaszuktól kezdve a természetes úton bekövetkező halálukig) rendszeresen nyomon követték. Az eredmények azt mutatják, hogy az a telomérahosszúság, amellyel egy élőlény fiatal korában nekivág az életnek, erősen meghatározó földi pályafutásának lehetséges időtartamára nézve.
A glasgow-i kutatók Pat Monaghan professzor vezette csoportja zebrapintyekből vett időről időre parányi vérmintákat, ezekből határozták meg a telomérahosszt. E kistermetű énekesmadarak természetes élettartama rendkívül tág tartományban, 210 nap és közel 9 év között szóródik, azonban eddig senki sem tudta megjósolni, hogy egy adott egyed milyen élethosszra számíthat.
Monaghanék kimutatták, hogy a telomérák igen fiatalon, 25 napos korban mért hossza alapján lehet a legpontosabban megjósolni az adott madáregyed várható élettartamát. A csoport egyik tagja, dr. Britt Heidiger szerint az egyedek között jelentős változatosságot tapasztaltak a telomérahosszt illetően, de minden mérési időpontban azoknak az egyedeknek voltak a leghosszabbak a kromoszómavégeik, amelyek aztán a legtekintélyesebb kort érték meg.
A stressz rövidíti, a stresszoldás megnyújtja az életetA telomérák hosszának változatossága részben örökletes, azonban olyan környezeti tényezők is befolyásolják, mint például a stressznek való kitettség. Az elmúlt években bizonyították, hogy a tartós stressz hatására gyorsabban kopnak a "védőkupakok".
Ennél sokkal izgalmasabb, hogy kiderült, a stressz kezelésének a sejtek öregedését gátló hatása is van. Rendszeresen meditáló embereknél például kimutatták, hogy az immunrendszer sejtjeiben, a fehérvérsejtekben olyan változás történt, amely elősegíti azt, hogy ezek a sejtek tovább életben maradjanak. Azt figyelték meg, hogy a sejtekben megnőtt egy enzim, az úgynevezett telomeráz aktivitásának szintje (aktívabb lett az enzimet kódoló gén működése). A telomeráz enzim működésének lényege, hogy lassítja a sejtek genetikai anyagának a pusztulását, mert "újragyártja" a kromoszómák végein lévő "védősapkákat", vagyis meghosszabbítja a telomérákat.
Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai-, Sejt és Immunbiológiai Intézetének igazgatója az Origonak elmondta: az eredmények lehetőséget adnak a születéskori várható élettartam egy elemének felbecsülésére és arra utalnak, hogy a telomerhosszúság (azaz a telomeráz aktivitás) mértéke genetikai különbözőséget (heterogenitást) mutat a népességben. A madáradatokból levont következtetések kivetítése emlősállatokra - bár óvatosságra int -, különösebben nem kifogásolható, hiszen a telomeráz a törzsfejlődésben meglehetősen konzervatív gén- és fehérjeszerkezettel jellemezhető.
Monaghan professzor kiemelte, hogy munkájuk ráirányítja a figyelmet az élet korai szakaszában zajló események jelentőségére a teljes várható élettartam meghatározásában. A kutatók most szeretnének többet megtudni arról, hogy a korai élet eseményei miképpen alakítják a telomérák rövidülését, így pontosabb képet nyerhetnek az öröklött és a környezeti tényezők egymáshoz viszonyított fontosságáról. A kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) közölték eredményeiket.
Genetikai kristálygömbDr. Kovács József orvos-bioetikus (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Bioetika Részleg) szerint a prediktív medicina a medicina egy új ága, mely - főleg a modern genetika módszereivel - a genetikailag meghatározott betegségekre való hajlamot vizsgálva próbálja megjósolni, mekkora esély van rá, hogy az illető egy adott betegségben megbetegszik-e vagy sem. Noha az öregedés nem betegség, az öregedés tempójának és így életünk valószínű hosszának meghatározása is a prediktív medicina területére tartozik.
"A prediktív medicina egyfajta modern, genetikai kristálygömböt ígér, amelybe betekintve tudományosan megbízhatóan előre lehetne jelezni egy egyén valószínű jövőjét. Nagy kérdés természetesen, hogy akarunk-e ebbe a kristálygömbbe belenézni. Ha a segítségével megtudjuk, milyen betegségekre van hajlamunk és azt is, hogy mire kell különösen vigyáznunk, hogy azokat elkerüljük, akkor a legtöbb ember belenézne ebbe a bizonyos kristálygömbbe. Mi van azonban akkor, ha olyan betegségről van szó, melyet nem tudunk befolyásolni, vagyis mely szigorúbban determinált genetikailag: nem csupán hajlamot jelent tehát, hanem fátumot, sorsot? Akkor is beletekintenénk ebbe a kristálygömbbe? Ezt valószínűleg mindenkinek magának kell eldöntenie. Van, akit lehangolna például, ha megtudná, hogy élete semmiképpen nem lehet hosszú, mert telomerjei veleszületetten rövidek. Más számára viszont ez a tudás figyelmeztetés lenne, hogy jól sáfárkodjon az idejével, mert neki rövidebb élet adatott, mint másnak és így nem pazarolhatja az idejét" - mondta Kovács.
Alapvető etikai kérdés, hogy belenézhet-e valaki a gyermekei kristálygömbjébe abban az esetben is, ha semmit nem tud tenni az őket fenyegető betegség vagy pusztán rövidebb élettartam ellen? "Ma általában itt szokták meghúzni a határt. Minden gyereknek joga van a 'nyitott jövőre', vagyis arra, hogy ne kelljen szembenéznie azzal - ha nem akarja -, hogy milyen tekintetben meghatározott az élete és miben nem. Felnőttkorában mindenki eldöntheti majd, akarja-e tudni, milyen hosszú ideig élhet, a gyereknek azonban meg kell hagyni a lehetőséget, hogy erről ő döntsön, ha majd felnőtt lesz. Ha a szülő megnézethetné, hogy a gyerek milyen hosszú ideig élhet, ezzel elvenné a gyerek lehetőségét, hogy ha majd felnőtt lesz, maga döntsön, akarja-e ezt az információt vagy sem" - mondta Kovács.
A szakember szerint a genetikai kristálygömb - a tudomány fejlődésével - egyre többet és többet lesz képes megmutatni a jövőnkből és ez a kép nem mindig lesz vigasztaló. Egyre inkább döntenünk kell majd, meg akarjuk-e ismerni mit határoznak meg a génjeink, és mi az, amit életmóddal, saját döntéseinkkel befolyásolhatunk. Ez a döntés nagy felelősséget jelent majd mindannyiunk számára.
Kapcsolódó cikkek:A jövő gyógyszereit keresik Debrecenben (is)Nemzetközi összefogás a rákkutatásértNem megyünk orvoshoz, mert félünk a betegségtőlGyógyszerfejlesztés: küzdelem az idővelKlinikai vizsgálatokban kapják meg a betegek először a legújabb terápiákatDilemma: hogy kellene dönteni a rákgyógyszerekről?Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?Szűrések: legyen büntethető a mulasztás? 
1/1 
