RÁKGYÓGYÍTÁS

A rákról számtalan tévhit kering a köztudatban. Sorozatunkban igyekszünk a leggyakrabban előforduló állításokat górcső alá venni, hogy a betegség megelőzésével és gyógyításával kapcsolatban mind a betegekben, mind a hozzátartozókban és érdeklődőkben reálisabb kép alakulhasson ki.

1/1

Nem igaz, hogy az életkoron múlik a rákterápia

Nem igaz, hogy az életkor határozná meg azt, kinek milyen kezelés adható. Egy gyógyszerkombináció vagy eljárás alkalmazhatóságát ennél sokkal inkább befolyásolja az adott tumor stádiuma, műthetősége, szövettani jellemzői, az esetleges áttétek, illetve a kísérőbetegségek, a korábban alkalmazott gyógyszerek és a beteg állapota. Egy 40 éves betegnek is ítélhetnek túl kockázatosnak egy kezelést, míg adott esetben egy 70 éves páciensnél előnyösnek találhatják ugyanannak a gyógymódnak az alkalmazását. Nemcsak szólásmondás, hogy valaki fiatalabb vagy éppen idősebb lehet a koránál: egy rákbeteg szervezete is lehet az általános állapotát tekintve a naptár szerinti életkoránál akár egy évtizeddel fiatalabb vagy idősebb is biológiailag. Az orvosoknak mindig az adott szituációban kell mérlegelniük, hogy egy adott kezelés a konkrét páciens számára milyen hozadékkal járhat, illetve milyen kockázatokat hordoz.

Nem igaz, hogy csak a tumor méretétől függ az áttét

Elsődlegesen nem a tumor mérete határozza meg, lehet-e a szervezetben áttét (metasztázis). Van összefüggés a két tényező között, mert egy daganat a növekedése által képes betörni a nyirokrendszerbe vagy az erekbe, s azokon keresztül szétterjedni, ám az ok-okozati kapcsolat nem ennyire közvetlen és automatikus. Az áttétképzési hajlam függ a szövettani jellemzőktől, a tumor agresszivitásától, elhelyezkedésétől, terjedési irányától, szerkezetétől, a fellelhető tumorsejtek tulajdonságaitól. Egy néhány milliméteres melanoma is adhat áttétet, míg szerencsés esetben egy több centiméter átmérőjű emlődaganatot is el lehet úgy távolítani, hogy nem maradnak vissza áttétképző tumorsejtek.

Nem igaz, hogy mindenkinek hasznosak a kiegészítő szerek

Nincs válasz arra, hogy kinek érdemes és kinek nem különféle étrend-kiegészítőket szednie. A legtöbb – a betegeknek igen borsos áron kínált – készítménnyel összefüggésben nem végeztek konkrét betegcsoportra szabott klinikai vizsgálatokat, amely alapján bebizonyították volna hatékonyságukat vagy pontosan feltérképezték volna azt, hogy milyen kockázatokat jelentenek a betegek számára, milyen kölcsönhatásba léphetnek például a kemoterápiás gyógyszerekkel. Mivel az orvosok, tudományos publikációk híján, felelősséggel nem tudnak állást foglalni, a legtöbb esetben teljesen esetleges az, hogy egy betegnek egy ismerőse vagy egy termékügynök éppen melyik készítményt ajánlja, netán mire talál rá önmaga leghamarabb az interneten. Le kell szögezni: egyetlen teáról, vitaminról vagy étrend-kiegészítőről sem állítható, hogy az gyógyítaná a rákot. Az egyéni történetek nem fogadhatók el tudományos bizonyítékként, mivel az egyedi esetekben nem lehet megállapítani azt, hogy az állapot esetleges javulása vagy romlása mögött valójában milyen folyamatok húzódnak meg.

Nem igaz, hogy a szolárium nem okozhat bőrrákot

Amíg korábban a napsugárzás kevésbé veszélyes alternatívájának tartották a szoláriumot, mára bebizonyosodott: a túlzásba vitt szoláriumozás éppúgy elősegítheti a bőrrák kialakulását mint a tűző napfény. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség ezelőtt csak valószínűsítette a rákkeltő hatást, ám mára bizonyítottnak látják az összefüggést: a rendszeresen szoláriumozóknál – különösen akiknek már fiatalon szokásukká vált a barnítógépek használata – kimutathatóan növekszik a legagresszívebb bőrdaganat, a melanoma előfordulásának kockázata.

Kapcsolódó cikkek:
Tévhitek a rákról (4.)
Tévhitek a rákról (3.)
Tévhitek a rákról (2.)
Tévhitek a rákról (1.)

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 5. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.