"/>

Patológiai vizsgálatok: mikroszkóp alatt a világ

Szinte nincs olyan beteg, aki akár csak egyszer is találkozott volna a patológussal, aki a szövettani leleteit megvizsgálta és értékelte, pedig a diagnózis sorsdöntő mind a választható daganatellenes kezelések, mind a betegség kilátásai szempontjából. A közvélekedéssel ellentétben a patológusokat ma munkájuknak már csak egy része köti a boncteremhez. A daganatok, a tumoros vagy tumorgyanús szövettani minták, sőt az egyes sejtek vizsgálata sokkal részletesebb, mint korábban volt: egyre több fontos faktort tárnak fel, a sejtszintű vizsgálatok egyre inkább a napi rutin részévé válnak világszerte. A patológusok tehát ” a klinikai onkológushoz, a sebészhez és a sugárterápiás szakemberekhez hasonlóan ” a rákbetegek kezeléséről döntő szakértő orvoscsoportok, az onkoteamek oszlopos tagjai.

– Egy szövettani vizsgálat eredménye olyannyira sorsdöntő befolyással bír egy beteg további életkilátásaira, hogy e lelet nélkül semmilyen onkológiai kezelést nem lehet elkezdeni – érzékelteti a patológiának a mai betegellátásban betöltött szerepét dr. Francz Mónika, a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórház patológus osztályvezető főorvosa. Magyarázatként hozzáteszi: az utóbbi időszakban  rendkívüli mértékben kibővült a szövettani leletek információtartalma. Ma már sok olyan szakmai értékelés  történik, amely alapvető kihatással van az onkológusok döntéseire, amikor a leleteket áttanulmányozva azt mérlegelik, hogy egy adott betegük számára várhatóan melyik terápia lesz a leghatékonyabb.

– Régen például egy emlőrák vizsgálata gyakran abból állt, hogy a műtét során eltávolított emlőben megkerestük a daganatot, s az el-készült öt-hat metszet alapján annak csupán a szöveti típusát határoztuk meg egy néhány soros leletben. Napjainkban egy emlőtumort tartalmazó műtéti, majd szövettani preparátumról két-három oldalas leletet írunk. A feldolgozás során nem ritka, hogy egy mintából húsz-negyven, sőt akár hatvan metszet is készül – hoz konkrét példát Francz Mónika a vizsgálatok kiterjedtségére és részletességére.

Azonos tumorok, sok különbség

Mit vizsgálnak ennyire tüzetesen a mikroszkóp alatt? Morfológiai (alaktani) leírásnak nevezik azt, amikor a patológus szakember szabad szemmel, illetve mikroszkóp segítségével leírja az általa látott szövetek jellemző tulajdonságait. Nem elég ugyanis azt meg- állapítani, hogy egy elváltozás jó- vagy rosszindulatú, hiszen utóbbi csoportnak is számtalan alkategóriája létezik: a tüdőrák vagy az emlőrák például mára olyan gyűjtőfogalommá vált, ami több tucatnyi különböző tulajdonságokkal bíró tumoros betegséget foglal magában. Más kezelést igényel egy kissejtes mint egy nem kissejtes tüdődaganat, s más kilátásai vannak a gyógyszeres kezelésnek attól függően is, hogy a tumor milyen jeleit mutatja a növekedésnek, terjedésnek, milyen stádiumban van.

A szöveti minta feldolgozásának precizitását célzó technológiai változásokkal párhuzamosan a betegszám is folyamatosan növekszik, míg az orvosok létszáma inkább csökken. Ennek az a következménye, hogy a patológusok ma sokkal leterheltebbek mint korábban. A patológiai leletekre – intézménytől függően – egy-két, olykor több hetet is várni kell. Ez a betegek számára nagyon nehéz időszak, hiszen a bizonytalanság a lelkileg és idegileg legnehezebben elviselhető állapot. Francz Mónika azt mondja: annak ellenére, hogy a patológusok ritkán találkoznak a betegekkel, átérzik a súlyát annak, hogy egy diagnózis milyen hatással van a beteg további életére.

– Nemcsak „élettelen” szövetekkel dolgozunk, a patológiai feldolgozás során áttekintjük a páciens klinikai kórtörténetét is. Sosem szabad megfeledkezni arról, hogy a mikroszkóp alatt vizsgált minták mögött emberek vannak, akik bizakodva-szorongva várnak az általunk megfogalmazott szakvéleményre – fogalmaz a nyíregyházi osztályvezető főorvos.

A szövettani leleteket sohasem önmagukban értékelik, hanem más vizsgálatok eredményeivel együttesen. A tumor stádiumának, operálhatóságának, a beteg kórelőzményének, aktuális laboratóriumi értékeinek, általános állapotának, gyógyszerérzékenységének, s a korábban alkalmazott terápiáknak a függvényében, komplex módon tekintik át a kilátásokat és a kezelési lehetőségeket.

Mintavétel a daganatokból

A patológián belül önálló szakterületté nőtte ki magát a citológia, aminek magyar jelentése sejttan, a sejtek szerkezetével és működésének tanulmányozásával foglalkozó tudomány. A patológus  citológiai mintát önmaga is vesz a betegtől, tehát e szakterület önállósága abban is megnyilvánul, hogy itt személyes orvos-beteg kapcsolat is kialakulhat.

Dr. Járay Balázs, a budapesti Semmelweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének adjunktusa elmondja: a citológiai mintavételek legismertebb formája a méhnyakszűrés, amely során a méhnyakról vett kenetből készülő mintát vizsgálva képet kapnak arról, ha rákmegelőző állapot vagy daganatgyanús elváltozás alakult ki. Citológiai vizsgálatot számos más esetben is végeznek, hiszen a köpetből, a vizeletből, a hasűri folyadékból vagy a tüdőből, nyirokcsomóból is képesek mintát venni.

A mintavétel számos módon történhet. Ezt az határozza meg, hogy melyik szervről van szó, illetve mi a célja a vizsgálatnak. A méhnyaknál alkalmazott kaparásos módszer mellett gyakran alkalmazzák az úgynevezett aspirációs (szippantásos) eljárást, amikor egy vékonyabb vagy egy vastagabb tű segítségével nyernek mintát a gyanús területből. Ha erre nincs lehetőség, alkalmazhatnak szövethenger biopsziát, amely során két milliméter vastag, 15-20 milliméter hosszú szövethengereket emelnek ki a daganatból. Az üreges szervekből – nyelőcső, gyomor, vastagbél, vizeletelvezető rendszer – endoszkópos mintavétel is történhet. Ez azt jelenti, hogy például egy vastagbéltükrözés során egyúttal szövettani mintát is tudnak venni, tehát ez nem jelent újabb vizsgálatot vagy beavatkozást a beteg számára.

Járay Balázs megjegyzi: ahol a tárgyi és személyi feltételek megengedik, szerencsés, ha a patológusok együttműködnek a különféle képalkotó vizsgálatokért – röntgen, ultrahang, CT, MRI – felelős radiológusokkal, mivel a képvezérelt módon történő mintavétellel jóval nagyobb pontosság és eredményesség érhető el. Vannak esetek, amikkor nem az elsődleges daganatból, hanem egy áttétgyanús nyirokcsomóból vesznek mintát a vizsgálathoz, mivel ez kisebb beavatkozást jelent. Előfordul az is, hogy a képalkotó vizsgálatokkal nem lehet meghatározni, vajon a szervezet melyik részéből indult ki a daganat – ebben is eligazítást nyújthat a patológia, mert a nyirokcsomóban talált sejtekből gyakran vissza lehet következtetni azok eredetére is.

Noha a patológusok alapvetően nem gyógyítással foglalkozó orvosok, az utóbbi időszakban szoros együttműködés alakult ki az egyes szakterületek között. A radiológusok, az onkológusok és a sugárterápiás orvosok mellett a sebészek is támaszkodnak a szövettani eredményekre.

Amint Járay Balázs elmondja, vannak esetek, amikor egyenesen műtét közben kell meghatározni a szövettani jellemzőket. Mivel ilyenkor kevés idő áll rendelkezésre, az úgynevezett intraoperatív diagnózis felállítása nagy szakértelmet és tapasztalatot követel meg. Ezekben az eseteknek ugyanis a műtő-asztalon fekvő beteg operációjának további folytatása múlik azon, hogy az elsődlegesen kioperált szervrészek alapján milyen szakvéleményt ad a patológus. Ennek tipikus esete az őrszem nyirokcsomó vizsgálata: ekkor a daganathoz legközelebb eső nyirokcsomót veszik górcső alá, hogy megállapítsák, megjelentek-e már benne a daganatsejtek, azaz indokolt-e a műtét kiterjesztése a környező nyirokcsomókra is.

Kóros géneket és fehérjéket is keresnek

A patológián belül sok új módszert és technikát alkalmaznak. Ilyen például az immunhisztokémiai vizsgálatok köre: egy biológiai tör- vényszerűséget (az antigén-antitest reakciót) a szöveteken alkalmazva vallatják a sejteket egyedi tulajdonságaikról, várható viselkedésükről.

Immár nemcsak a szöveteket és a sejteket, hanem még kisebb részeket, egyes kóros géneket is meg tudják vizsgálni. Amint prof. dr. Kulka Janina, a Semmelweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének egyetemi tanára rámutat, a molekuláris patológia mára önálló tudománnyá vált: a kutatók egyre jobban megismerik az egyes daganatok sejtjeinek  kóros működéseit. Az új jellemzők azonosítása azért fontos, mert ezáltal olyan gyógyszereket tudnak kifejleszteni, amelyek a teljes szervezetet megviselő „klasszikus” kemoterápiás készítményekkel ellentétben kimondottan az adott daganatra fejtik ki a hatásukat. A célzott kezelések (target terápiák) egyre szélesebb tárházából az onkológusok a sejtek meghatározott tulajdonságai alapján személyre szabottan választhatják ki, melyik gyógyszer lehet a leghatásosabb a betegüknél. Ezzel egyrészt időt nyernek, s a betegeket nem terhelik számukra valószínűleg hatástalan (és költséges) terápiákkal.

– A tumorok ellen akkor tudunk hatékonyan küzdeni, ha előbb megismerjük azokat. A ráksejtek genetikai eltéréseinek vizsgálatával képet kapunk a daganat biológiai tulajdonságairól, áttétképzési hajlamáról, bizonyos gyógyszerekkel szembeni érzékenységéről. Megismerhetjük, hogy az adott sejtek viselkedését mennyire befolyásolják a hormonok, milyen receptorok vannak a daganatsejtek felszínén, amelyek a sejtek közötti kommunikáció nyomán felelősek a növekedésért, a terjedésért. Az utóbbi években sok célpontot sikerült azonosítani, a gyógyszercégek világszerte egymással versengve törekednek arra, hogy ezeket blokkolni lehessen, ezzel tartva kordában minél tovább a betegséget és javítva a beteg életminőségét – fejti ki a patológiai kutatások és a gyógyítási eredményessége közötti összefüggést Kulka Janina.

Hozzáteszi: a daganatok genetikai „ujjlenyomatában” minden információ ott van, ami a hatékony kezeléshez szükséges. A kutatók előtt álló kihívás az, hogy ezek közül a rejtett információk közül minél többet megtaláljanak, s a napi rutin szintjén is alkalmazható további eljárásokat dolgozzanak ki a tumorok ellen.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 5. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Daganatsebészet: a rák elsődleges gyógymódja
Gyógyító szike: rákbetegnek a műtét jó hír!?
Sugárterápia: tumorpusztítás és tüneti kezelések
Sugárkezelés: felkészülni testben és lélekben
Sugárkezelés és kemoterápia: a félelmetes gyógymódok

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top