„Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mintegy álmon átesem.” Radnóti Miklós sorai kifejezik a hospice alapgondolatát és a segítség jelentőségét. A 2010-es Hospice Világnapon kerekasztal beszélgetésre várták az orvosokat, segítőket és civileket a kecskeméti onkológiai központba.
Amint arról a Kecskeméti Televízió beszámolt, a Magyar Hospice Gondozói Szolgálat Kecskeméten 1995. február 1-én indult el. „Eltelt azóta 15 év és azt gondolom, hogy kezdi megismerni a szűkebb és a tágabb környezet, tehát maga az orvos, az ápolói szakma és természetesen a betegek is.” – nyilatkozta Sárközi Zsuzsa hospice nővér.
A hospice eszmeiség mozgalma az 1960-as években erősödött meg Nyugat-Európában, Magyarországon főként Polcz Alaine-nek köszönhetően vált ismertté a 90-es évek elején. Kecskeméten a szolgáltatás teljesen ingyenes és a daganatos betegek végstádiumában jár. A háziorvoson keresztül a beteg, illetve hozzátartozója érheti el a szolgálatot. Az önkéntesek mindennapi munkájuk után a kórházban vagy a rászoruló otthonában látogatást tesznek és jelenlétükkel, beszélgetéssel megpróbálják az utolsó időszakot elviselhetőbbé tenni. Támogatás nélkül nehéz megküzdeni a betegséggel.
„Megpróbálunk úgy kapcsolatba kerülni az emberekkel, tagszervezeteinken keresztül, hogy akinek haldokló hozzátartozója van, ismerje meg, hogy mit tud nyújtani ez a szolgáltatás. Mennyivel emberségesebben tud elbúcsúzni az embertől a család is, a környezete is és a szakemberek is, akik vele foglalkoznak. Így ők maguk az életük végéhez érkezve már majd tudni fogják, hogy ez mit jelen és mit kaphatnak tőle” – fogalmazott Munk Katalin a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület titkára.
Kapcsolódó cikkek:
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Haldokló gyerekeket szolgálnak
Polcz Alaine és a rákbeteg gyerekek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Mennyit ér egy élet? És mennyit tudunk adni érte?
