Folyamatos laboratóriumi figyelem
– A kemoterápia ideje alatt kötelezőek a laboratóriumi kontrollvizsgálatok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a háromhetente alkalmazott gyógyszereknél minden beadás előtt, a heti vagy gyakoribb kezeléseknél pedig a kezelőorvos ütemezése szerint kell vérvételre menniük a betegeknek – szögezi le Boér Katalin. A vérképvizsgálat során a vér alkotóelemeiről kapunk képet, a fehérvérsejtek, vörösvértestek és vérlemezkék mennyiségi vizsgálatára kerül sor. Ezek mindegyikét befolyásolhatják az onkológiai kezelések, ezért a betegek biztonsága érdekében oda kell figyelni rájuk.
A fehérvérsejtek a szervezet védekezőképességében játszanak szerepet, ha számuk túl alacsony, a betegnél nagyobb a fertőzések kockázata. Az úgynevezett „minőségi vérkép” vizsgálatakor a különböző fehérvérsejttípusok arányát is rögzítik. A vörösvértesteknek, illetve azok alkotóelemeinek, például az oxigént szállító hemoglobinnak a vizsgálata rámutathat arra, fennáll-e vérszegénység (anémia). A daganattal vagy az onkoterápiával összefüggő vérszegénység krónikus fáradékonyságot, akár légszomjat, izomfájdalmat okozhat, tovább csökkentheti az étvágyat; a betegek életminőségét és a kezelések hatékonyságát is ronthatja. A vérlemezkék (trombociták) követése pedig azért szükséges, mert fontos szerepet játszanak a véralvadásban, s túl alacsony szintjük vérzékenységhez vezet.
– A vérkép alakulása ugyan közvetlenül nem befolyásolható a betegek által, de sokat tehetnek a terápia sikeréért, ha próbálnak kiegyensúlyozottan táplálkozni, odafigyelnek a bőséges folyadékbevitelre, s kíméletesen, de rendszeresen mozognak, azaz igyekeznek megőrizni erőnlétüket. A többi az orvosok dolga, hogy az onkoterápiák ideje alatt a megfelelő kiegészítő kezelésekkel az elérhető legjobb életminőséget tudják biztosítani a beteg számára – fogalmaz Boér Katalin.
Ugyancsak a vérvizsgálat része a májműködés (bilirubin és különféle enzimek szintje), valamint a vesefunkció (karbamid, kreatinin koncentráció) ellenőrzése. Ezeknek azért is van jelentőségük, mert egyes onkológiai gyógyszerek a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki, ezért részben a gyógyszeres kezelések hatékonyságához, részben a mellékhatások elkerülése érdekében elengedhetetlen e szervek megfelelő működése. A vérből végzett ionvizsgálatok a víz- és sóháztartásról adnak képet.
A vastartalom csökkenése vérszegénységet okozhat, az alacsony nátriumszint oka leggyakrabban a kiszáradással is fenyegető hasmenés és hányás, a káliumszint is hasmenés vagy vízhajtók hatására csökkenhet le, de a vesefunkció romlása miatt éppen túl magas is lehet. A vérben mért kalcium és foszfor a csontok anyagcseréjéről adhat tájékoztatást: ezen ionok megfelelő értéken való tartása is egyik feltétele a kielégítő általános állapotnak. A rosszindulatú daganatokhoz társuló magas kalciumszint csontáttétek jelenlétére is utalhat.
A képalkotó és a laboratóriumi vizsgálatokra egyaránt igaz: egyetlen eredmény önmagában sohasem értékelhető, fontos az értékek időbeli változása és egymáshoz való viszonya.
1/4 Státuszrögzítő vizsgálatok 2/4 Folyamatos laboratóriumi figyelem 3/4 Gondozás az onkológiai kezelések után 4/4 Béke és csatazaj: a kontrollvizsgálatok feszültsége
