Amikor második otthonná válik a kórház…

A daganatterápiában résztevőknek gyakran kell számítaniuk arra: nemcsak napokat, hanem akár hosszú heteket is távol kell tölteniük családjuktól, s valamelyik kórházban vagy klinikán kell berendezkedniük. A betegtársak sokszor nyújtanak egymásnak támaszt, máskor viszont inkább teher a többiek jelenléte.

– A legtöbb beteg a kezelések mellékhatásai mellett a családtól való távollétet viseli a legnehezebben. A férfiak általában kevesebbet panaszkodnak, a nőket jobban megterheli a távolság. Ők amiatt is aggódnak, vajon minden rendben van-e a gyerekekkel, rendesen esznek-e az otthoniak, van-e aki kimossa a ruhákat, s miként viszik a háztartást nélküle. A férfiakat ez sokkal kevésbé izgatja, hiszen ők egészségesen is kevesebbet törődnek efféle problémákkal – mesélte el tapasztalatait a Rákgyógyítás.hu-nak Cserkész Sándorné, a fővárosi Uzsoki Kórház Onkoradiológiai Osztályának főnővére, majd hozzátette: a nőket a terápia mellékhatásaként a külsejükön lezajló változások, a hajhullás, súlyváltozás is jobban bántja – igaz, a férfiak alapjában véve is kevesebbet beszélnek bajaikról.

– Nagy kihívást jelent a betegek számára az, amikor a terápiák nyomán megjelennek a mellékhatások, folyamatossá válik az émelygés, a hányinger, egyeseknél a folyamatos hányás – mondja a főnővér, majd úgy folytatja: a mindennapokat közvetlenül megkeserítő mellékhatások legtöbbször átmenetiek, az orvosok hányásgátló és más készítményekkel a legtöbb betegnél hatékonyan tudják csillapítani a tüneteket.

Betegtársak: lelki támasz, lelki súly

Az orvos a kezelés elején elmondja a betegnek, hogy mi vár rá, miként zajlik a terápia, ám a legjobb szándék ellenére sem térhet ki mindenre. Ennek egyrészt az időhiány az oka. Bármilyen indokolt is, nehéz úgy beszélgetni egy beteggel, hogy közben négy másik páciens vár a folyósón. Másrészt pedig az áll a háttérben, hogy a betegek gyakran nem is tudják azonnal megfogalmazni kételyeiket, félelmeiket. Szinte óráról-órára újabb kérdések vetődhetnek fel bennük, amikor átgondolják a történteket, újabb fázishoz érkezett a betegségük vagy a korábbiaktól eltérő mellékhatások jelentkeznek. A délelőtti, néhány perces orvosi vizitek sem sok lehetőséget adnak az elmélyült beszélgetésre. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy sok feladat hárul az ápolókra, sőt a betegtársakra is.

– A betegek nagyon sokat segítenek egymásnak. Mivel más-más stádiumban, a sugárkezelés vagy a kemoterápia eltérő fázisaiban vannak a páciensek, elmondják egymásnak tapasztalataikat – fogalmaz a főnővér.

– A sorstársakkal való együttlét máskülönben kettős hatással jár. Egyrészt erőt ad számukra, hogy látják azt, milyen jó annak, aki végigcsinálta a terápiát, s jobb állapotban tér haza, mint amikor bejött. Másrészt viszont nagy lelki teher az, amikor hallják, hogy egy betegtársuk nagyon rosszul van a szomszédos szobában vagy meghal valaki az osztályon – érzékelteti a mindennapi örömök és tragédiák hatását Cserkész Sándorné, majd úgy folytatja: igyekezni kell segíteni abban, hogy a lehető legtöbben a pozitív példát éljék meg erősebben, s ne adják fel a gyógyulás reményét. Még a fájdalomcsillapítás során is észrevehető, hogy kevesebb gyógyszerre van szüksége annak, aki nem hagyja el magát, aki nem esik depresszióba – mondja Cserkész Sándorné.

A főnővér kitér rá: tapasztalata szerint az Uzsoki Kórház onkológiai osztályán nem sok magányos beteg van, akihez nem érkeznek látogatók. Amint mondja, a családtagok, a kollégák támogatása a legtöbb embernek erőt ad, hiszen a beteg érzi, hogy hazavárják vagy van hová visszatérnie. Akadnak azonban olyan páciensek is, akik csak a legszűkebb családtagjaikat látják szívesen. Ők azt mondják: nem szeretnék, ha mások betegen látnák őket. Az ő kívánságukat is tiszteletben kell tartani.

Kihívás az étkezés

– A páciensek jelentős része, miként a legtöbb kórházban, úgy nálunk is elvárja a betegkoszt kiegészítését. A betegség specialitása miatt ugyanakkor fontos, hogy a látogatók tekintettel legyenek az éppen zajló terápiára – hívja fel a figyelmet Cserkész Sándorné.

– A betegség természetéből és a hányásból adódó súlyveszteség miatt jó minőségű, folyékony tápszerek fogyasztását ajánljuk betegeinknek táplálék-kiegészítésként, amelyek révén pótolni lehet az elvesztett energiát és ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket. A kórházban a táplálék-kiegészítők az étkezés részét képezik, egyébként pedig az receptre is felírhatja azokat.

– A betegek rendszeresen megbeszélhetik a dietetikussal az étrendjüket. A szakember nemcsak a kórházi tartózkodás alatt segít, a hazamenetel előtt álló pácienseknek is ad tanácsot, hogy miként tudnak úgy változatosan étkezni, hogy közben a diétájukat sem szegik meg – fogalmaz Cserkész Sándorné.

– A kezelések mellékhatásaként sokszor lép fel bélgyulladás, hasmenés, a fej-nyaki műtéteken átesettek, amennyiben önállóan táplálkoznak, kezdetekben csak pépes ételt ehetnek, azon belül is figyelni kell rá, hogy az se túl meleg, se túl hideg ne legyen, nem lehet csípős, fűszeres sem, az innivaló nem tartalmazhat sem alkoholt sem szénsavat – említ néhány gyakorlati tudnivalót a főnővér. – Bármennyire is szeretik a betegek az otthoni ízeket, a látogatóknak meg kell érteniük, hogy nem tesznek azzal jót, ha pörköltet csempésznek be hozzátartozójuknak.

Top