A fájdalom a daganatos betegséghez kapcsolódó leggyakoribb tünet, enyhítésére minden betegnek elemi joga van. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1986-ban dolgozta ki terápiás ajánlását, amelyet „analgetikus lépcsőnek” neveztek el. A kifejezés azt jelzi, hogy a fájdalom mértékének és típusának megfelelően addig kell emelni az adagot és váltani erősebb és más hatásmechanizmusú szerekre, míg a beteg fájdalmai meg nem szűnnek, vagy legalábbis elviselhető mértékűre nem csillapodnak.
Alapvető különbséget kell tenni az akut és a krónikus fájdalom között. Az akut fájdalom viszonylag gyorsan megszüntethető, ha megtalálják és kezelik az okát. A krónikus fájdalom viszont nehezebben fordítható vissza. A daganatos betegségek döntően krónikus fájdalmakkal járnak.
Albert Schweitzer gyakran idézett mondata: a fájdalom rettenetesebb ura az emberiségnek, mint maga a halál. Sok beteg már a diagnózis pillanatában úgy érzi, hogy komoly fájdalmai vannak, vagyis maga a félelem válik tünetté. A beteg félelmében szorong, a szorongás pedig uralja az embert.