Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb betegsége, Magyarországon évente 5400-5500 új emlőrákos beteget fedeznek fel, s ezekben a hetekben is több tízezer nő részese terápiás kezelésnek – a női rákbetegeknek mindegy harmada emlőrákos. A betegség kezdeti szakaszában nagy esély van arra, hogy az időben észlelt elváltozást csaknem nyomtalanul eltávolítsák, erre minden egyes héttel csökken az esély. Az emlőrák a nők egyik legrettegettebb betegsége. A kór amellett, hogy a többi daganatos betegséghez hasonlóan fájdalommal, testileg-lelkileg megterhelő terápiákkal jár, a műtéti torzítástól való félelem is gátolja az orvoshoz fordulást. Gyanú esetén a választható legrosszabb taktika: a halogatás.
Kit fenyeget az emlőrák?
A betegség arányaiban az 50-60 éves kor közötti nőknél fordul elő legnagyobb gyakorisággal, ám a 40 év alatti nőknél is számos esetben diagnosztizáltak már emlőtumort. Nagyon ritka esetben férfiaknál is kialakulhat, az összes emlőrák 1 százaléka fordul elő férfiaknál.
Az általánosan veszélyeztetett korosztály mellett azok tartoznak a fokozott kockázatot viselők táborába, akiknek a családjában már fordult elő mellrák, esetleg más nőgyógyászati daganat. A veszélyeztetettséget jelzi, ha a tumor fiatalkorban fordult elő, s a páros szervek közül nemcsak az egyikben alakult ki, hanem mindkettőt megtámadta.
Az emlőráknak belső és külső kockázati tényezői egyaránt vannak, ezek együttes hatásaként alakulhat ki a megbetegedés – a külső tényezőkről ugyanakkor keveset tudni.
A külső károsító tényezők közül az ionizáló sugárzásnak van ismert emlőrák-keltő hatása, ám ez is csak az esetek elenyésző számában valószínűsíthető vagy azonosítható kiváltó tényezőként. A sugárterhelés lehetséges formái közé tartoznak a háborús és baleseti sugárhatások, a munkahelyi sugárártalmak, a korábbi, más rosszindulatú daganat miatt végzett, mellkast érintő besugárzás, valamint az ionizáló sugárzással folytatott diagnosztikai vizsgálatok.
A betegség döntő kockázati tényezőit tehát a női szervezet alapvetően magában hordozza. Az egyik legfontosabb kockázati tényező az életkor, ennek előrehaladtával nő a daganat megjelenésének valószínűsége. A kutatók immár azonosították az emlőrákért valószínűsíthetően felelőssé tehető gént, amelyeket az emlőrákos esetek egy részében ki tudnak mutatni. A betegséget okozó gén egyaránt öröklődhet apai és anyai ágon, ezért a rokonság nőtagjaiban előfordult tumoros megbetegedések mellett fontos azt is feltérképezni, hogy férfiágon volt-e példa például prosztata- vagy lágyrészdaganatra.
A belső kockázati tényezők másik nagy kategóriáját a női nemi hormonnal, az ösztrogénnel való összefüggés hordozza. Ez a hatás már magzati korban is érheti a szervezetet, ha a magzat édesanyja valamilyen ok miatt nagy dózisú ösztrogén-tartalmú gyógyszeres terápiában részesült.
Fokozott női nemi hormonszinttel jár a menstruációs periódus megnyúlása, azaz az első vérzésnek az átlagosnál korábbi jelentkezése, valamint a szokásosnál később bekövetkező klimax. Ide sorolható a mesterséges megtermékenyítés, a változó korban a klimaxos panaszok kezelésére alkalmazott gyógyszeres kezelés, a hormonális fogamzásgátlás – bár meg kell jegyezni, hogy az utóbbi időszakban a korszerűbb készítmények révén jelentősen csökkent a fogamzásgátlók hormontartalma. Ugyancsak nagyobb a kockázata a gyermektelen vagy első gyermeküket 30 éves koruk után világra hozó nőknek.
Mint csaknem minden daganattípus esetén, az emlőrák kialakulásának kockázatát is befolyásolja az életmód. A kockázatot növeli az elhízás, az ülő életvitel, s az alkoholizmus.
1/6 Kit fenyeget az emlőrák?
2/6 Milyen tünetei vannak az emlőráknak?
3/6 Az emlőrák kezelése
4/6 Az antihormon terápia
5/6 Az antihormon terápia hozadéka és mellékhatásai
6/6 Gyógyulási esélyek
1/6 
