Apukámnál 1 hónapja kissejtes tüdőrákot állapítottak meg. Orvosi felvilágosítás után, miszerint ez a fajta jól kezelhető kemoterápiával, tele voltunk reményekkel. Apu megkapta az első kemót, de sajnos annyira visszaesett a fehérvérsejt száma, valamint megtámadta a csontvelősejteket is a kemó, hogy leállították a kezelést, és csak tüneti kezelést kaphat a továbbiakban.
1,5 hete hoztuk haza a kórházból, és nagyon jónak tűnt az állapota. Napjában többször evett, jó volt a kedélyállapota, elkezdett mozogni (újra tanulni járni). Sajnos 2 napja belázasodott és egyre jobban köhög, rekedtes a hangja és a köhögése is. Nincs étvágya. A kórházban egy tüdőgyulladást is kapott, amit kezeltek, 1 napja fogyott el az antibiotikum, amit tovább egyébként sem szedhetne. Az első kórházban, ahol voltunk, azt mondták – hozzáteszem, szövettani eredmény nélkül -, hogy max. 10 hónapja van hátra kemóval. A két mellékvesében is találtak áttétet.
Mitől van az, hogy a kenyér alapú dolgokat nem bírja megenni, valamint sokáig a húst sem? Emésztőrendszerben nincs áttét, sem csontban, sem agyban. Milyen ennek a betegségnek a kimenetele? Ha tényleg eljön az az idő, hogy búcsúznunk kell, mire számítsunk? Fulladás, oxigénhiány? Hogyan fog ez lezajlani?
Az újonnan jelentkező lázas állapot miatt orvosi (onkológiai) kontroll javasolt, szükség lehet a fehérvérsejtszám ismételt kontrollálására, s ennek függvényében további kezelésekre is, tehát jelentkező láz miatt mindig azt javasoljuk, hogy minél előbb forduljanak orvoshoz.
A kemoterápia a gyorsan osztódó sejtekre hat: a daganatos sejtek is ilyen gyorsan osztódó sejtek (ezért képes a rosszindulatú daganat növekedni, áttéteket képezni). A hagyományos kemoterápiás szerek a sejtosztódási ciklus különböző pontjain avatkoznak be a folyamatba és így gátolják a sejtosztódást, a daganat növekedését.
Ismert, bár nem kötelezően jelentkező mellékhatás a szervezetben lévő egyéb gyorsan osztódó sejtek károsodása. Ezek közé tartoznak a hajhagymák, a száj- és a bél nyálkahártya sejtjei, valamint a fehérvérsejtek is, amelyek átlagos életideje 7-11 nap, tehát folyamatosan képződnek osztódással a szervezetünkben, ezért károsíthatja ezeket is a kemoterápia. Ezért mondják el az onkológusok a kemoterápiás kezelés alatt álló betegnek, különösen, ha olyan kemoterápiát kap, ahol nagy a valószínűsége a fehérvérsejtszám kialakulásának (ez kezelési típusonként különbözik, és a betegek is különböző módon reagálnak), hogy lázas állapot esetén azonnal (egy napon belül) szükséges lehet vérkép kontroll.
A daganatos betegek gyakran étvágytalanok, és nem kívánják a húst: néhány évtizede még, amikor nem álltak rendelkezésre a jelenlegi diagnosztikus-képalkotó vizsgálati lehetőségek, a belgyógyászati tankönyvek a daganatos betegség gyanújelei között tartották számon a „húsundort”. Arra, hogy konkrétan a kenyeret miért nem kívánja az édesapja, nem tudunk választ adni.
Nem lehet azt sem megmondani, hogy mire számítsanak, amikor tényleg eljön az idő a búcsúzásra. Ez függ attól is, hogy melyik létfontosságú áttétes szerv működése mondja fel a szolgálatot, mert azon szerv működésének hiánya uralhatja a kórképet. Kiterjedt tüdőáttéteknél az Ön által is említett fulladásérzés, oxigénhiány léphet fel (ami egy ideig uralható oxigénpalackkal akár az otthon ápolt betegnél is), májáttéteknél kialakulhat zavartság, aluszékonyság. Hacsak nem jelentkezik hirtelen embólia (vérrögképződés) vagy vérzés, akkor a halál folyamatát nem úgy kell elképzelni ahogyan a filmeken látjuk, hogy a főhős tudatánál van, mond még valami fontosat, majd meghal. Ezzel szemben a valóságban általában ébreszthetetlenség, eszméletvesztés, a légzés és a keringés rosszabbodása előzi meg a halál beálltát, s ez hosszú órákig, napokig is tarthat.
A családi életük és saját élete fontos időszakát jelenti az az időszak, ami most következik, amikor sejthető, hogy korlátozott az az idő (még ha nem lehet megmondani azt sem előre, hogy hány hónap vagy év), amit édesapjával tölthet. Most még beszélhetnek az Önök számára fontos dolgokról, vagy „csak” együtt lehetnek. Nem mindig könnyű átélni azt sem, hogy az édesapja, akire eddig Ön támaszkodhatott születésétől kezdve, egyre inkább Önre-Önökre szorul az ellátásának, gyógykezelésének megszervezésében, illetve az utolsó időszakban esetleg a mindennapi életfunkciók biztosításában is (etetés, pelenkázás). Öntől, édesapjától és a család többi tagjától is függ, hogyan élik meg ezt az időszakot, s hogy tudnak úgy a beteg mellett lenni, hogy az mindnyájuk számára értékes időt biztosíthasson.
Kapcsolódó cikkek:
Tüdőrák
Fájdalomcsillapítás
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Segítség a rákbetegek családtagjainak
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Tüdőrák: meddig tarthat a végstádium?
Tüdőrák végstádium
Otthon meghalni
Áttétes tüdőrák: romló koncentráció
Tüdőrák és magatartászavar
Tüdőrák: áttét a szívburkon
Tüdőrák, agyi áttét
Dohányzás, kissejtes tüdőrák
Hirtelen áttétes tüdőrák?
Tüdőműtét és kemoterápia
Reménytelen tüdőrák?
Tüdőrák mint derült égből a villámcsapás
Gyorsan kifejlődő tüdőáttét?
